Bizalommal teli kezdet

„És fogada méhében az asszony és fiat szüle; és látá, hogy szép az, és rejtegeté három hónapig. De mikor tovább nem rejtegetheté, szerze annak egy gyékény-ládácskát, és bekené azt gyantával és szurokkal, s belétevé a gyermeket, és letevé a folyóvíz szélén a sás közé.” 2Mózes 2:2-3

A legtöbben sokszor hallottuk már ezt a történetet. Képzelj el egy újszülöttet! Biztosan tartottál már a kezedben csecsemőt. Van kisbaba a családodban? Vagy a gyülekezetedben? Emlékszel a gügyögésére, a kis karjaira, a nagy szemeire? Gyönge ujjaival megfogja a kezedet, kis mosolya pedig szavak nélkül is elvarázsol.

Most pedig képzelj el egy folyót! Képzeld azt, hogy ott állsz a parton, és hallgatod a morajlását! Ezt hallotta Jókébed, Mózes édesanyja is. Remegő kezekkel, de igaz hittel font nádból kosarat, megkente viasszal, fedelet is készített rá, majd a kosarat a vízre helyezte és magára hagyta.

Hogy tehetett ilyet?

Gondold el, mit jelenthetett számára az a pillanat! A saját gyermekedet egy kosárba helyezni, majd a láthatatlan Isten karjaira bízni. Jókébed megtette. Lemondott az irányításról, de a hitéről nem. Figyelte a víz sodrását, és így imádkozott: „Uram, ez a gyermek a Tied.” Bátor cselekedet volt. Egy szerető édesanya számára a legnehezebb dolog a világon elengedni azt, akit annyira szeret. De Mózes édesanyja számára nem maradt más, csak az ima.

Isten azonban ott volt a nádasban is. Abban a pillanatban már a kisgyermek és az egész nép megmentése érdekében munkálkodott.

Mindenikünk életében van valami, amit egyszerűen el kell engednünk. Talán egy álom, egy vágy, amit nem tudunk irányítani. Isten elhív, hogy a „kosarat” helyezzük a hit vizére, és mondjuk ki: „Legyen meg a Te akaratod!” Lehet, hogy nem érted, miért sodor ellentétes irányba az ár, de ha Isten ott volt Mózes mellett, akkor ott lesz veled is.

Előreláthatatlan dolgok és remegő szívek Ura, néha nem látom a reménysugarat az alagút végén. Taníts meg hinnem, hogy a Te terved nagyobb az én félelmemnél, és segíts bíznom abban, hogy ami már elveszettnek tűnik, azt Te valójában már megmentetted. Továbbá taníts meg arra, hogy amikor félek, jusson eszembe, hogy a Te gyermeked vagyok!