Mi a neved?

„És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákob. Amaz pedig monda: Nem Jákobnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.” 1Mózes 32:27-28 

A kapott álom óta Jákob sok mindent átélt. Éveken át dolgozott Lábánnak, eltűrve a nehézségeket és a hazugságot. Ez idő alatt Isten két feleséggel, tizenkét gyermekkel és rengeteg állattal áldotta meg őt. Szíve mélyén azonban régi seb tátongott – félt Ézsautól, a testvérétől, akit becsapott.

Rémület lett úrrá rajta, amikor tudomására jutott, hogy Ézsau 400 emberrel közeledik felé. Családját kisebb csoportokra osztotta, majd gazdag ajándékokat küldött a testvérének, így próbálván őt kiengesztelni. Aztán az éj leple alatt egyedül maradt a Jabbók pataknál.

Az éjszaka csendjében egy Idegennel viaskodott. Valóságos harc volt – lelki küzdelem. Amikor feljött a hajnal, az Idegen megérintette a csípőjét, aminek következtében Jákob erős fájdalmat érzett. Azonnal rájött, hogy nem egy közönséges idegennel küzd, hiszen az egy érintéssel hatalmas fájdalmat okozott neki.

„Nem engedlek el, míg meg nem áldasz engem!” – mondta elkeseredésében, de teljes hittel. Ekkor az Úr megváltoztatta a nevét: „Ezentúl nem Jákob, hanem Izrael lesz a te neved – mert küzdöttél Istennel és győztél.”

Egy pillanat alatt omlott össze a régi világa, ugyanakkor valami új vette kezdetét benne. Jákob, a csaló meghalt, és életre kelt egy megváltozott ember: Izrael. Korábban Jákob „atyáim Istene” névvel illette az Urat, a küzdelem hevében azonban már az „én Istenem” megszólítást használta. A küzdelem nyomán sánta lett, ezzel egy időben azonban áldásban részesült. Most már tudta, hogy ki ő tulajdonképpen. Azt a helyet Peniélnek nevezte el, „mert látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem” (1Móz 32:30).

Mindannyian átéljük „Jákob szorongattatásának éjszakáját”, amikor az Úr elhív, hogy megküzdjünk önmagunkkal. Talán a múltaddal, a bűntudatoddal, a kételyeiddel vagy a félelmeiddel harcolsz. Tudnod kell, hogy Isten nem fordít hátat a küzdelmednek, hanem Ő maga is beavatkozik. Némely esetben a legnehezebb éjszaka után jön az áldás.

Isten, aki a nevemen szólítasz, Te ismered a félelmeimet és a sebeimet. Kérlek, ne engedj el, míg meg nem áldasz! Változtasd meg a szívemet és az életemet! Tégy engem kegyelmed által megváltoztatott gyermekeddé!