A menny kapuja

„Jákob pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam. Megrémüle annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.” 1Mózes 28:16-17

Vajon tudott aludni Jákob azon az éjszakán? Rossz döntéseket hozott. Előbb a testvérétől, Ézsautól csalással elvette az elsőszülöttségi jogot, utána pedig becsapta az édesapját, hogy elnyerje az elsőszülöttségi áldást. Ő volt a fiatalabb, igaz, csupán néhány perccel. Az édesanyja azt mondta neki, hogy maga Isten jövendölte meg, hogy nem Ézsau, hanem ő lesz a családfő. Jákob biztos akart lenni abban, hogy ez meg is valósul. Istennek azonban nem volt szüksége Jákob ravasz és álnok segítségére.

A testvére annyira megharagudott rá, hogy meg akarta őt ölni, ezért Jákob messze földön élő rokonokhoz menekült. Nem tudhatta, mi vár rá.

Most pedig egy kőre hajtja a fejét, és megpróbál aludni.

Elaszik és álmot lát. Egy égig érő létra jelenik meg előtte, amelyen angyalok fel-alá járva közvetítenek a menny és a föld között.

Aztán az álomban megjelenik maga Isten, és még egyszer megújítja az Ábrahámmal és Sárával, később pedig Izsákkal és Rebekával kötött szövetségét, és teszi ezt most a csaló Jákobbal, aki közben az életéért menekül. Hogy lehetséges ez?

Felriad és csodálkozva kiáltja: „Itt a menny kapuja!” A kőből oltárt épít és imádkozik. Imájából kiderül, hogy még nem igazán ismeri Istent. Alkudozik: „Ha velem leszel és megőrzöl az utazásom alatt… akkor Te leszel az én Istenem” (lásd: 1Móz 28:20-22).

Imádkoztál-e valaha így: Uram, ha ezt megteszed, akkor én szolgálok Néked?

Isten azonban ezzel az első lépéssel is elégedett volt. Tudta, hogy idővel Jákob megtanulja, hogy Tőle függ az élete.

Látomások Adója, még akkor is hívsz, hogy Veled járjak, amikor vétkezem. Kérlek, bocsásd meg, hogy megszomorítottam arcodat! Segíts helyrehoznom a vétkeimet, hogy hűséggel követhesselek anélkül, hogy feltételeket szabnék. Szeretnék valóságos kapcsolatot ápolni Veled!