Kézen fogva járni Istennel

„Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert a felől, hogy kedves volt Istennek.” Zsidók 11:5

Biztosan hallottál Énokhról. A Biblia szerint „Énokh Istennel járt” (1Móz 5:22).

Énokh 300 évig követte Isten útmutatását, együtt járt Vele. Egyik nap így szólt hozzá az Úr: „Énokh, most már közelebb van az Én házam, mint a tied, mi lenne, ha hozzám jönnél?”

Gondolkoztál-e valaha azon, hogyan költözött át Énokh a mennybe? Akár vadállatok is széttéphették. Honnan tudhatták az akkori emberek, hogy nem halt meg, hanem elragadtatott?

A kérdésre részben a kinyilatkoztatásban kapunk választ. Lehet, hogy valaki látta őt eltűnni, mint ahogy Illés elragadtatásának is volt szemtanúja: Elizeus.

Az emberek leginkább azért tudták, hogy hová lett Énokh, mert ismerték őt. Közösségben élt Istennel. A szemtanúk szerint bárhol járt, mindig Isten fogta a kezét.

Honnan lehetett tudni ezt? Mit tett Énokh, hogy ilyen határozottan tudni lehetett róla, hogy Isten Lelke vezeti? Bizonyos dolgok nyilvánvalóak, még ha nem is látunk mindent. Biztosan jó, szeretetteljes és bölcs ember volt. Minden bizonnyal együttérzést és odafigyelést tanúsított embertársai szükségletei iránt. Magatartása és élete egyre inkább elkülönült az özönvíz előtt élt, napról napra egyre gonoszabbá váló emberek életétől.

De még valamit megtudunk erről a hűséges szolgáról. Júdás 13-15 versei szerint Énokh Jézus második eljövetelét is hirdette. Már évezredekkel Jézus születése előtt látomást kapott arról a nagy Napról, amikor majd a világegyetem Királya eljön, és hazavisz bennünket. Erre csak egyetlen magyarázat létezik: ő és Isten nagyon közeli barátok voltak.

Nagy Vezetőnk, tudom, hogy Te azt szeretnéd, hogy mindannyian Téged kövessünk, mint Énokh. Kérlek, fogd a kezem, és vezess a Te utadon! Segíts tudatosítanom szelíd és útmutató jelenlétedet az életemben! Egy napon szeretnék Veled járni a mennyei honban! Vágyakozással várom azt a csodálatos napot, amikor visszatérsz, hogy örökre hazavigyél bennünket.