Zárt és nyitott kapuk

„És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.” 1Mózes 3:15

Éva sírva omlott Ádám oltalmazó karjaiba. Rájött, hogy a kígyó becsapta őt. Megbánta, amit tett, de most már késő volt, semmit sem tehetett… Hitt a gonosznak, és a gyümölcsből adott Ádámnak is, így a bűntudat most már mindkettőjük vállát nyomta.

Isten átkot mondott a kígyóra: ezek után csak a földön kúszva mozoghat. Többé nem lehetett a kert legbölcsebb és legszebb teremtménye.

Ádám és Éva visszafojtotta a lélegzetét, hogy jobban hallhassa Istent. Mit is mondott? „Háború közötted és az asszony között…” Éva tudta, hogy soha többé nem fog egyetlen kígyóra sem nézni! De… talán többről van itt szó. „Az utódaid és az ő utódai között. Az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.” Felkapta a fejét. Mit jelentsen ez?

A fényes kapu még aznap bezárult, de nem örökre. Még abban a másodpercben kinyílt egy másik kapu, de az is csak korlátozott időre. Ez utóbbi már nem volt olyan szép, mint a fényes kapu: Isten Fiának szenvedését és halálát mutatta be, viszont az volt a rendeltetése, hogy üdvösséget szerezzen az elveszetteknek, s így visszaszerezhessék az elvesztett Édent.

Feltevődik a kérdés: Ki vagyok én? Íme a válasz: Isten gyermekei vagyunk, akiket az Ő képére és hasonlatosságára teremtett, majd elhívott, hogy vigyázzunk a világra és embertársainkra. A mennyei Atya eredeti terve az volt, hogy szoros barátságot ápoljunk Vele. Azon a szomorú napon, ott, az Édenben úgy tűnt, hogy a terve füstbe ment. Csakhogy Jézus az Ő végtelen szeretetében megnyitotta az Új Éden felé vezető utat. Szelíd szavával még mindig hazahív bennünket.

Megígérte, hogy továbbra is kész kapcsolatot ápolni azokkal, akik ezt szeretnék. Isten maga fog eljönni hozzánk, de most már nem dicsőségtől övezve, hanem egy Kisded képében, aki által újra kivirul a reménység ezen a földön. Ha szeretnénk, mélyebb értelemben is a Király gyermekei lehetünk – döntésünk révén a szív és a lélek gyermekei.

A kapu még nyitva áll…

Nyitott kapuk Alkotója, fogd meg a kezem! Veled együtt szeretnék belépni a kapun! Melletted akarom tölteni az örökkévalóságot! Szeretnék a Te gyermeked lenni, követni akarlak Téged! Köszönöm ezt, Uram!