December 29.

Kedves barátom! 
Biztos vagyok benne, hogy legalább egyszer voltál már szemtanúja hatalmas viharnak. Az ég hirtelen elsötétedik, a szél egyre sebesebben fúj, a levegő szinte fullasztóan sűrűvé válik, villámok cikáznak és dörög. Az eső folyamokká változtatja az utcákat, a fák meghajolnak vagy ledölnek, a szabadban hagyott tárgyakat pedig a szél ide-oda cibálja. 
Ismerősnek tűnik a leírás? Hogy érzed magad a lelki vihar közepette? Elveszíted az irányítást, hirtelen félelem és aggodalom lesz úrrá rajtad, és úgy érezd, mintha a körülötted levők szinte semmit sem érzékelnek a vihar hevéből. Szabadulni akarsz, ezért kipróbálsz minden ismert módszert, de csak még gyorsabban és még mélyebbre süllyedsz. 
Mt 14:30 versében olvassuk: De látva a nagy szelet, megrémüle; és amikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem! Miközben elindult Jézus felé, Péter levette a tekintetét Uráról, és ekkor meglátta a körülötte tomboló vihart. Hagyta magát befolyásolni az emberi aggodalmak csalóka látszatától, és szabad utat engedett a félelmeinek. Amikor azonban rájött, hogy saját erejéből nem menekülhet meg, segítségért kiáltott Jézushoz. Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és Péter megmenekült (Mt 14:31). 
Amikor a horizonton az élet viharfelhői gyülekeznek, ne késlekedj, kiálts Jézushoz! Ne feledd, hogy egyedül nála van mindenre megoldás, és csak Ő képes lecsendesíteni a vihart! 
Baráti tisztelettel, Ciobanu Lavinia
AMiCUS Jászvásár