December 28.

Kedves barátom!
A munkából hazafelé tartva vezetés közben épp egy podcastet hallgattam, amikor üzenet érkezett a telefonomra, de nem volt időm elolvasni, mert a készülék azonnal kikapcsolódott: az akkumulátor teljesen lemerült. 
Nem a saját autómmal utaztam, és 20 kilométernyi távolságra voltam az otthonomtól, ráadásul nemrég költöztem erre az ismertlen helyre. Ott voltam a semmi közepén, GPS készülék nélkül, és nem volt, ahogy feltöltsem a telefonkészülékem akkumulátorát. Kint sötét volt, az úton senki sem járt, és egy ház sem volt a közelben. Eljutottam az első útkereszteződésig, de fogalmam sem volt, merre menjek tovább. Végül jobbra fordultam, de miután megtettem egy kilométert, rájöttem, hogy ez az útvonal számomra teljesen ismeretlen. Visszafordultam, és az útkereszteződésnél immár a baloldali letérőt választottam, de így sem tudtam, hogy merre járok. Megint visszamentem az útkereszteződésbe, hogy megpróbálkozzak a még maradt utolsó lehetőséggel. Ráadásul mindez még csak az első útkereszteződésnél történt! Végül nagy nehezen, másfélórai késéssel hazaértem. 
Aznap értettem meg, hogy az életben mennyire fontos a GPS-készülék. Az eset gondolkodóba ejtett, és rájöttem, hogy sokszor úgy indulok el otthonról, hogy nem töltöm fel lelkem akkumulátorait. Abban bízom, hogy elboldogulok ebben a világban, aztán rá kell jönnöm, hogy GPS nélkül üres a futásom. 
Barátom, ma határozd el, hogy feltöltöd lelked akkumulátorait, és a legújabb lelki GPS-készüléket választod: Jézus Krisztust. Legyen tehát a te mottód is ez: Életnek beszédét tartván elébök; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába (Fil 2:16).
Baráti tisztelettel, Daniel Terenteaca
AMiCUS Bukarest