December 27.

Kedves barátom!
Életünk minden napja ajándék. Vannak napok, amelyeket türelmetlenül várunk, míg vannak olyanok is, amelyeket nem várunk. 
Bűntudat. Bármelyikünket érinthet. Lehet, hogy rossz döntést hoztunk, aztán úgy éreztük, hogy minden összedől körülöttünk, és máris kétségbe vonjuk az értékrendet valamint a hitet. Azon gondolkodunk, vajon hogyan tudna megbocsátani nekünk Isten és… hogyan tudnánk mi is megbocsátani. 
Ma szeretnélek emlékeztetni egy Bibliaversre: Vénségtekig én vagyok az, és megőszüléstekig én visellek; én teremtettem és én hordozom, én viselem és megszabadítom (Ézs 46:4). 
Igen, a bűntudat valóban segít tanulnunk valamit a hibáinkból. Viszont, ha megrekedünk a bűntudatban, könnyen elhisszük, hogy az általunk elkövetett hiba meghatározza az egész életünket. 
Amikor a legbűnösebbnek, legméltatlanabbnak érzek magad, Jézus jön és így szól: Őt akarom, érette akarok meghalni. 
Talán te is voltál már ilyen helyzetben, vagy még mindig azt hiszed, hogy nem érdemled meg az Ő szeretetét. A szeretet egyesít, épít, támogat és felemel. Ő megtette az első lépést, és kijelentette, hogy amikor úgy érzed, hogy érdemtelen vagy, Ő szeretne hozzád közelebb húzódni, és elmondani, hogy mennyire szeret (Jer 31:3). 
Mihez kezdesz? Közel engeded magadhoz Őt, amikor nehézségeid vannak, és megengeded, hogy az életedet az az érték határozza meg, amit képviselsz az Ő szemében? 
Baráti tisztelettel, Caravețeanu Mădălina
AMiCUS Kolozsvár