December 13.

Kedves barátom!
„Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Brain nevű világ, amelyben… minden ember bölcsen és komolyan élte az életét, és mindenki a kiválóságra törekedett.” Ezt a szöveget négy évvel ezelőtt kaptam az egyik barátnőmtől. Emlékszem, elcsodálkoztam azon, hogy van olyan könyv, amelyben egy ideális világról olvashatok, ahol az emberek elsősorban nem a boldogságot, hanem a bölcsességet keresik. Ellenben a csodálatom rögvest eloszlott, amint a barátnőm bevallotta, hogy igazából ezt a szöveget nem egy könyvből idézte, hanem személyesen nekem írta, némi iróniával fűszerezve. 
Én nem szeretem a homályos, nehezen meghatározható dolgokat. Ennek tudható be, hogy a boldogság fogalmát sokáig egyáltalán nem értékeltem. Néha úgy érzem, hogy a boldogság keresése csupán beteges emberi magatartás. Készítünk statisztikákat, tanfolyamokat, esszéket, terápiákat, elemezzük az élet különböző vetületeit – de mindezek mégsem tudják megfogni a lényeget, csupán újabb gramm bonyolultságot adnak hozzá a boldogság fogalmához. 
Azon gondolkodtam, hogy vajon miféle törekvésekre érdemes különleges erőt fordítani, és az elmének mely irányban kellene állandóan haladnia? A kérdésre több helyes válasz létezik, de a Szentírás mindenütt a „békesség keresését” hangsúlyozza. Találunk békét eredményező áldásokat (4Móz; Róm), köszöntési formákat (1Pt; Júd), a megtalálás reménységét (Jer) és Krisztus prédikációit (Mt; Lk). 
Az élet keresései közepette azt javaslom, hogy te haladj az alábbi szöveg által bemutatott irányba: Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt (Zsolt 34:15). Meg vagyok győződve, hogy így a legmélyebb érzelmekre is rátalász. 
Baráti tisztelettel, Crăciun Albert
AMiCUS Bukarest