December 3.

Kedves barátom!
Néha azt gondolom, hogy jellemem Jézus általi csiszolásának legfőbb akadálya a… telefon. Lehet, hogy hozzám hasonlóan te is különféle tárgyak rovására írod a gyengeségeidet. 
Mégis azonban nem a telefonkészülékemet okolhatom, amikor az egyik évfolyamtársam projektemmel kapcsolatos rosszindulatú megjegyzéseire hasonlóképpen reagáltam, és megbántottam őt mások előtt. A következő kifogással érveltem: Végeredményben Isten is igazságos. Én csak úgy bántam vele, ahogyan ő velem. 
Aztán amikor a metróállomásban megláttam egy szakadt ruhás öregembert, nagylelkűen 50 lejt adtam neki. Nagyon jól esett! Nem is olyan nehéz szeretni – gondolatm. Az önmagam által megvalósított „igazság” azonban felkavarta a lelkemet. 
Figyeljük meg, mit olvashatunk az evangéliumokban: Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é? (MT 5:46). 
Kézenfekvő szeretet – szoktam mondani arra a szeretetre vonatkozóan, amikor valakit könnyű szeretni, mert elégtétellel jár. De még ez a szeretet is mulandó. Semmi sem fogható viszont ahhoz a békéhez, amely betölti a lelkedet, amikor rámosolyogsz egy olyan személyre, aki épp rólad pletykált. Nem kézenfekvő tehát az a szeretet, amit Jézustól tanulunk mag. 
Elhatároztam, hogy ez után úgy fogok szeretni, hogy nem számolom, mit kapott cserébe. Ne tartsd számon a cselekedeteidet, és meg fogod látni, hogy ez milyen jó hatással lesz a szívedre! Az enyém kivirult!
Baráti tisztelettel, Edelina Ciupagu
AMiCUS Bukarest