December 2.

Kedves barátom! 
Hogy vagy? Tudom… nem könnyű az élet… Talán épp nehéz pillanatokat élsz át, vagy úgy érzed, hogy a világ mély szakadékéba zuhantál, vagy hogy már semmi esélyed Istennek tetsző emberré válni. 
Szeretnék elmesélni valamit… Egy kis kandalló előtt ültem, amiből a parázs gyenge fénye szűrődött ki. A láng kialudt, és elmémben már elkönyveltem, hogy ennek a kevés megmaradt parázsnak semmi esélye újra lángra lobbanni. De mivel a remény hal meg utoljára, fogtam egy forgácsot, és rádobtam a parázsra. Lesz, ami lesz – gondoltam magamban, aztán pár percre meg is feledkeztem a kandallóról. Egyszer aztán újra rápillantottam, és csodálkozva állapítottam meg, hogy a forgács meggyulladt, és egy halvány tűzláng égett büszkén. 
Azonnal levontam a lelki tanulságot, és eszembe jutott Isten végtelen hatalma, amivel segít újjászületnünk. Még ha úgy tűnik is, hogy az Istennel járás „lángja” már nem éleszthető újra, amíg van „parázs”, vagyis akarat a részünkről, a Mindenható előtt nincs lehetetlen. 
Sosem buksz olyan mélyre, hogy ne legyen lehetőséged újjászületni. És tudjuk, hogy Ő a megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, mígnem diadalomra viszi az ítéletet (Mt 12:20).
Ne feledd tehát: Ha életedben még van némi parázs, vagy még füstölög a gyújtó zsinór, akkor Ő felkínálhatja számodra a lángot, és az Ő kegyelme által csodálatos emberré válhatsz, akit az Úr kedvel, mert megszabadított a bűn láncaitól és a mennyek országához láncolt. Csak hinned kell az Ő ígéretében! 
Baráti tisztelettel, Cristina Gore
AMiCUS Nagyvárad