Június 26

„Ezért majd megismeri népem a nevemet azon a napon, hogy én vagyok az, aki így szólt: Itt vagyok!" Ésaiás 52; 6

Nehéz elhinni, hogy egy királynő egy olyan törvény miatt vesztette életét, amibe ő maga is beleegyezett, de így történt a 14.században, Sian-ban. Abban a régióban az átlagemberek nem érinthették a királynőt, különben halálra ítélték őket. Ezért, amikor Sunandha Kumariratana királynő hajója felborult, senkinek sem volt bátorsága megmenteni őt, bár ez egyáltalán nem lett volna nehéz. A 19 éves királynő meghalt, lányával együtt.

Ami az embereket illeti, a legtöbben bármit megtennének azért, hogy egy kicsivel többet éljenek. Erről a szomorú és keserű életről beszélünk. Amikor az igaz, örök életre gondolunk, az áldozat és az erőfeszítés súlya jelentéktelenné válik, mivel nem hasonlítható az elért eredményhez. Minden szenvedés és erőfeszítés, amit itt teszünk meg, legfeljebb átmeneti, de döntő lehet örök sorsunkra nézve. Nyilvánvaló, hogy az erőfeszítések nem hoznak megváltást, de ha miattuk lemondanánk az Istennel való kapcsolatról, az nagyon sokba kerülne. Legtöbbször mi magunk, a szokásaink saját szabályai szerint akadályozzuk meg Isten beavatkozását. Még ő, a Mindenható sem tudja felülírni akaratunkat, azt a korlátot, melyről úgy döntünk, hogy nem teszünk félre a Vele való kapcsolatunkban.

Kihívás: Gondold át, hogyan engedheted meg Istennek, hogy jobban bekapcsolódjon életedbe.