November 27.

Kedves barátom!

Bizonyos egészségügyi problémák miatt Bukarest egyik legzsúfoltabb kórházába kellett mennem. Nem volt súlyos a problémám, viszont a váróteremben körülöttem minden beteget fájdalom gyötört. A hosszú várakozási idő miatt közelebbről szemügyre vehettem az emberi szenvedést. A mentősök ötpercenként hoztak be egy-egy beteget, és a legtöbbjüknek akár egy fél napot is várniuk kellett, míg megvizsgálta őket egy orvos. Egy adott pillanatban egy idős hölgy felállt, és közölte a nővérrel, hogy szeretne hazamenni, mert nem tud tovább várni. Eleinte igazat adtam neki, de később, miután hazaértem, az eset kapcsán eszembe jutott Prédikátor 1:14 verese: Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!

Még akkor is sietünk, amikor a türelem a mi érdekünket szolgálja. Hová igyekszünk? Miért rohanunk szüntelen?

Kedves barátom, meghívlak, hogy örüljünk a munka Isten által felkínált lehetőségeknek, de időnként álljunk meg, és csodáljuk meg az Úr teremtett világát! Remélem, örülsz minden napsugárnak és minden pillanatnak! Szakíts néhány percet arra, hogy hálát adj Istennek mindenért, amit kaptál, és ami ma mosolyt fakaszt az arcodra! Ne feledj el örülni életed minden napjának, és ne aggódj a holnap miatt, inkább bízd az életedet Atyád karjaira!

Baráti tisztelettel, Jessica Anghelache

AMiCUS Bukarest