November 25.

Kedves barátom!

Hogy van a lelked? Milyenek voltak az utóbbi napjaid? Nyomasztanak a nehézségek és a problémák? Ha igennel válaszolsz erre a kérdésre, akkor el szeretném mondani, hogy nem vagy egyedül, hiszen az utóbbi időben én is szomorúsággal küzdök. Azt is elmondom, hogy miért. Nemrég veszítettem el az édesapámat, akivel szívinfarktus végzett. Engem és a családomat villámcsapásként ért a halála. Nem számítottam rá. A nehéz próba mély űrt hagyott a lelkemben, és bevallom, még most sem sikerült megértenem, hogy Isten miért engedte ezt meg. Ennek ellenére nem vádolom Őt azért, hogy ilyen nehéz pillanatokat engedett meg az életemben.

Az élet bizonytalan. Még a következő másodpercek sem a mieink. A dolgok egy pillanat alatt megváltozhatnak. Ennek ellenére egyetlen bizonyosságom az, hogy Isten tudja, mit csinál. Ő sosem téved, még akkor sem, amikor mindent elborít a homály, és úgy tűnik, hogy sosem ér véget az alagút, amelynek végén reméled, hogy meglátod a fényt.

Lehet, hogy vannak vagy lesznek az életedben pillanatok, amikor nem látsz kiutat. Szeretnék megosztani veled valamit, ami engem mindig bátorít: az Úr reményteljes jövőt tartogat számodra. A Bibliában olvassuk: Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik szövetségét és bizonyságait megtartják (Zsolt 25:10).

Ezért hát, kedves barátom, légy bátor, és vesd magad a háborgó tenger hullámai közé, mert a parton vár téged mennyei Atyád, aki szeretne minél előbb átölelni téged.

Mondd el ma Istennek azt, ami a lelkedet nyomja!

Baráti tisztelettel, Bianca Andreea Ștefan

AMiCUS Krajova