November 9.

Kedves barátom!

Tanári pályám elején szembesültem azzal a pedagógiai realitással, hogy a diákokat nem érdekli az általam tanított filozófia. Egy alkalommal a 12. osztályosokkal tartottunk didaktikai gyakorlatot. Az osztályteremben nagyon sok üres szék volt. Mindezek mellett nagyon érdekes beszélgetésekre került sor, a jelenlegi Iránban zajló események kapcsán például szó esett a vallásszabadságról. Bár az órán kevés diák vett részt, mégis nagyon közel kerültünk egymáshoz, nyitottabbak lettünk, gyümölcsöző beszélgetések hangzottak el, és ez mindannyiunkra jó hatással volt.

Hasonló lehangoló helyzetek adódhatnak a szakmai életünkben, de a szolgálatunkban is. Talán készülünk egy bizonyos projekttel – például a gyülekezeti kórussal vagy épp vakációs Bibliaiskolát készítünk elő –, és csalódottan kell megállapítanunk, hogy nagyon kevés az érdeklődő. Ilyenkor mindig jusson eszedbe: sok esetben nem a mennyiség számít, hanem a jelenlevők minősége. Lehet, hogy Isten azért enged meg ilyen helyzeteket, hogy dolgozhasson azoknak az embereknek a szívében, akiket másképpen nem tudna megszólítani.

Kedves barátom, jegyezz meg még valamit, amit én is csak nemrég tanultam meg: a világgal vívott küzdelem nem a tied, nem az enyém, nem a mienk – hanem Istené. Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban (1Kor 15:58).

Baráti tisztelettel, Andreea Ursu-Țuțuianu

AMiCUS Bukarest