November 8.

Kedves barátom!

Teljesen biztos vagyok benne, hogy legalább egyszer voltál már összezavarodva, féltél és bizonytalanság gyötört, ami mélységesen nyugtalanította a lelkedet. Ilyenkor a jövő ködösnek tűnik, és felteszed a kérdést: vajon hogyan jutottál ide, és miért kételkedsz a képességeidben.

Természetesen engem is megpróbáltak hasonló érzések az egyetemi éveim elején. Szükségem volt egy alkalmazkodási időre, újra kellett gondolnom az életutamat, de hamar felfedeztem valamit, ami segített és bátorságot nyújtott, hogy bizalommal továbbmenjek. Rájöttem, hogy ezek természetes emberi érzések: nem kell ellenkeznünk velük, viszont le kell küzdenünk őket. Minden embert próbára tesz a kétely, amikor kikerül a komfortzónájából, és ismeretlen helyre jut. Még a híres bibliai személyiségek is megjárták ezt az utat. Ennek ékesszóló példája Mózes.

Amikor elhívást kap egy nehéz feladatra – a zsidók Egyiptomból való kiszabadítására –, Mózes első reakciója az, hogy kényelmetlenül érzi magát és kételkedik: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a fáraóhoz és kihozzam az Izráel fiait Egyiptomból? (2Móz 3:11). Isten pedig így válaszol: Én veled leszek! Biztosítja Mózest arról, hogy életének ezen új szakaszában hatalmas karjával fogja vezetni. A későbbi események pedig épp ennek az ígéretnek a teljesedését igazolták.

Ugyanerről biztosít bennünket is Isten, amikor életünk keresztúthoz érkezik. Ilyen helyzetekről beszél 5Mózes 31:8 verse is: Az Úr, ő az, aki előtted megy, ő lesz te veled; el nem marad tőled, sem el nem hagy téged: ne félj és ne rettegj!

Baráti tisztelettel, Jarnea Erwin

AMiCUS Párizs