November 7.

Kedves barátom!

Érezted-e valaha, hogy fogytán az erőd, nem látsz kiutat, és egyedül maradtál a problémáiddal? Velem megtörtént már, hogy rengeteg teendőm volt, és kevés időm jutott mindenre, és ilyenkor állandó feszültségben éltem, mert féltem a kudarctól.

Viszont észrevettem valamit a magatartásomban: próbáltam egymagam megoldani a problémákat, nem vártam külső támogatást, még Isten segítségét sem. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az ilyen magatartás sosem működőképes, és hogy csak akkor érhetünk el sikert, ha imádkozunk, hiszen Isten mellettünk van akkor is, amikor eltávolodunk Tőle. Meggyőződésem, hogy ha az Ő segítségét kértem volna, sokkal nyugodtabb lettem volna, nem féltem volna a kudarctól, és talán jobban is bemutathattam volna a legújabb projektemet, esetleg nagyobb jegyet is kaptam volna a vizsgán.

Már kiskoromban megtanultam egy bibliaszöveget, amely biztonságérzetet nyújt, és azt sugallja, hogy nem vagyok egyedül. Íme: Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban (Zsolt 46:2).

Meghívlak, hogy ma, napi teendőd teljesítése közben gondolj erre a szövegre, és ne feledd, hogy nem vagy egyedül, sőt, szüntelenül melletted van a világegyetem leghatalmasabb Ura, aki sosem túl foglalt ahhoz, hogy a te apró problémáidról is gondoskodjon.

Baráti tisztelettel, Tina Späck

AMiCUS Kolozsvár