November 4.

Kedves barátom!

Egy őszi napon történt… és az a nap mélyen a lelkembe vésődött. Az AMiCUS Egyesület tagjaival az Alkotási Fesztiválra készültünk. Barátaimmal elhatároztuk, hogy együtt utazunk Kolozsvárra. A vonat a kora reggeli órákban indult Jászvásárról.

Éppen kényelembe helyeztük magunkat a vagonban, amikor körbenéztem és észrevettem, hogy nincs közöttünk a zongoristánk. Néhány telefonhívás után kiderült, hogy elaludt, így már nem éri el a járatot, de azt javasolta, hogy talán mégis jó lenne, ha sikerülne feltartóztatnunk a vonatot miatta. Az illetékes személyek határozottan elutasították a kérésünket, így hát más megoldás után kellett néznünk a még hátramaradt néhány percben. Buzgón imádkoztunk magunkban, amikor a hangosbemondóban az állomásvezető hölgy hangja csendült fel: A Jászvásár – Temesvár vonat indulása késni fog. Mosoly ült az arcunkra.

Meséltünk az állomásvezetőnek az utazásunkról, és arról, hogy számunkra mennyire fontos, hogy a zongoristánk is velünk tartson, hiszen nélküle a kórus nem énekelhet… Meglepett a hölgy reakciója. Azt hiszem, hogy ha az emberek többsége ilyen jellemmel rendelkezne, sokkal jobb világban élnénk. Mielőtt elváltunk, a következőket mondtam neki örömtől ragyogó arccal: Jézus nemsokára visszajön, és bennünket a vonaton, útra készen kell, hogy találjon!

Útközben nem győztünk hálát adni Istennek a csodáért, amit tett, és hogy ismét felhasznált az Ő tervében.

Jézus szeretne téged is felhasználni, ezért indulj el az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára (Fil 3:14)! Hamarosan feltűnik az állomásod. Siess, és menj vele életed legszebb utazására – az örök életre!

Baráti tisztelettel, Andreea Pleșciuc

AMiCUS Jászvásár