November 1.

Kedves barátom!

Sokat gondolkoztam azon, hogy mit írjak neked ma reggel, és végül arra a következtetésre jutottam, hogy az lesz a legjobb, ha hagyom, hogy az én legjobb Barátom szóljon hozzád, és tegye ezt úgy, ahogy velem is szokta…

„Megint jelentkezem, bár nem kaptam választ tőled. Elolvastad a levelemet? Vagy talán megfeledkeztél rólam, és már semmit sem jelentek számodra? Ez elszomorít, mivel te nagyon sokat jelentesz nekem…

De nem haragszom rád. Tégy belátásod szerint… Velem együtt azonban sok jót tehetsz a körülötted élőkért. Apropó, sok levelet kaptam azoktól, akik szeretnek téged. Az édesanyád levelét nem igazán értettem, mivel néhány sorát sós víz áztatta át. Édesapád írását pedig nehezen betűztem ki, mivel remegő kézzel írta. Kitartóan kértek, hogy segítsek neked megváltozni. Próbáltam elmondani nekik, hogy én nem a kinézet megváltoztatásával foglalkozom. Olyan fazekas vagyok, aki a porból formál, széppé tudom tenni a dolgokat, életet lehelek beléjük, a szakterületem pedig – amint már neked is mondtam – az egészség.

Apropó, már többször is előjegyeztelek egy olyan műtéti beavatkozásra, amelyre sürgősen szükséged lenne, de nem jöttél el. Néhány barátodat is szintén előjegyeztem. Megígértem, hogy adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet (Ez 36:26), csak jöjjetek el a műtétre. Minél előbb meg kell ejtenünk a szívátültetést. Miért halogatod? A beavatkozás után sokkal jobban fogod érezni magad. A műtét csak jót fog eredményezni az életedben.

Kérlek, válaszolj a levelemre, mondd el, hogy vagy, és jelentkezz a szívátültetésre! Már ma tudlak fogadni!

Barátod, Jézus.”

Demeter Dezső-Róbert

AMiCUS Temesvár