Október 31.

Kedves barátom!

Riadtál-e már fel álmodból úgy, hogy közben segítségért kiáltottál? Volt-e valaha olyan érzésed, hogy megragadott az ördög, és képtelen vagy tőle szabadulni, és a tested sem reagál, miközben próbálsz visszatérni a valóságba? Velem ez megtörtént, és nem foglak áltatni: valóban rettenetesen megijedtem, sőt elsírtam magam. Nem is tudtam mást tenni, mint térdre borulva imádkozni. Sírva hívtam meg az Atyát az életembe.

A Bibliában ezekre a helyzetekre vonatkozóan találunk néhány remek vigasztaló, bátorító Igét és csodálatos ígéretet: És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem (Zsolt 50:15). Nincs jobb módja a félelemtől való szabadulásnak vagy a félelem legyőzésének, mint Jézus jelenléte az életünkben. A Mindenható Isten akkor érzi, hogy szeretjük, ha a nehéz pillanatokban a segítségét kérjük. Azon az éjszakán pontosan ezt tettem, és elhatároztam, hogy ezután mindig ezt fogom tenni. Amikor éreztem az ördög szorítását, szabadulásért könyörögtem, és a menny nem késett a válasszal. Még térdepeltem és hálát adtam az Úrnak a szabadulásért, amikor Ő már megadta számomra a békét és a szabadulás nyugalmát.

Kedves barátom, sose késlekedj Istenhez fordulni segítségért, mivel Ő mindig kész beavatkozni az életedbe. Nemcsak, hogy melletted van, hanem szüntelenül várja is, hogy a nehézségben Hozzá fordulj segítségért. Keresd tehát a vezetését minden pillanatban, és ne engedd, hogy az ördög a rabságában tartson!

Baráti tisztelettel, Săndulachi Naomi

AMiCUS Temesvár