Október 30.

Kedves barátom!

Remélem, hogy levelem jó egészségben talál. Azért írom e sorokat, mert tudom, hogy az utóbbi idő eseményei miatt szíved túlterhelt és elkeseredett.

Gyere, mesélek valamit!

Emlékszel még a Nyugati-havasokban tett rövid kirándulásunkra? Már az első nap elpártolt tőlünk az időjárás. Esett az eső. Jó ideje gyalogoltunk, és jól emlékszem, hogy egy adott pillanatban olyan sűrű köd ereszkedett ránk, hogy még a turistajelzéseket sem láttuk. De mi konokul mégis mentünk előre, azt sem tudva, hogy merre tartunk. Nem kellett sok időnek eltelnie, hogy rájöjjünk: eltévedtünk. Tüzetesen keresni kezdtük a jelzéseket, de nem jártunk sikerrel. Félelem és csüggedés lett úrrá rajtunk, ám ebben az elkeseredett helyzetben Isten segítségéért imádkoztunk, mire a köd felszállt, megjelent valaki és útba igazított minket.

Most biztosan azon gondolkozol, hogy miért meséltem el ezt az esetet. Lehet, hogy te is el vagy keseredve, és nem találsz kiutat. Talán elfelejtetted, hogy hatalmas Istenünk van, aki betartja ígéreteit?

Bízz Benne, gondolataidat tereld Isten felé, és ne feledd ígéretét: Ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig (Mt 28:20).

Kedves barátom, vigyázz magadra és a lelkedre, és ne feledd, hogy Isten betartja ígéreteit!

Baráti tisztelettel, Pașca Beniamin

AMiCUS Kolozsvár