Október 27.

Kedves barátom!

Voltak pillanataid, amikor úgy érezted, hogy annyira átjár a félelem, hogy életed útján egyetlen reménysugarat sem véltél felfedezni?

Szeretném, ha tudnád, hogy nekem is voltak hasonló tapasztalataim, amikor a félelem és az elkeseredés miatt úgy éreztem, hogy örökre megoldatlan problémák tornyosulnak előttem. De ekkor eszembe jutott, hogy hatalmas Istenem van a mennyben, Aki megígérte, hogy velem lesz és győzelmet ad a harcaimban. Így hát, amikor a csüggedés és a mélységes csalódás ruháját „öltöm” magamra, első lépésként térdre borulok és imádkozom. Tudod, hogy miért teszem? Azért, mert biztos vagyok benne, hogy az őszinte szívből és néha fájdalomból fakadó imám feljut Jézushoz, Ő pedig meghallgat. Megérti bármilyen szomorúságomat és sóhajomat.

Tudom, hogy most felteszed a kérdést: De vajon Isten fog válaszolni? Hallja az imámat?

Ne engedj a kételyeknek! Imádkozz tovább, és ne feledd: Ő mindent tud rólad, jobban ismeri a szívedet, mint te magad, látja keserűségedet, szégyenedet, szomorúságodat és kételyeidet.

A csüggedés pillanataiban ismételgesd magadban a következő igeverset: Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életem erőssége: kitől remegjek? (Zsolt 27:1).

Add át magad Neki teljesen, hogy mennyei békét, reményteljes gondolatokat és boldogságot nyerhess!

Baráti tisztelettel, Mirela Chetroi

AMiCUS Jászvásár