Október 24.

Kedves barátom!

Meglehet, hogy küzdelmeid terhe nyom és bűntudat emészt. Olyan kérdések gyötörnek, amelyekre nem találsz választ. Hogy jutottál ide? Jó nevelésben részesültél a családban. Akkor miért követsz el folyton hibákat? Miért hazudsz még mindig? Miért vallottál kudarcot ma is? A válasz nélkül maradt kérdések zuhatagában inkább a magány pusztájába rejtőzöl. Inkább elmenekülsz, és többé nem próbálsz meg jó lenni. Úgy érzed, hogy ez túlságosan nehéz harc számodra. Egy ilyen lelki zaklatottságot foglal össze az egyik zsoltár igéje is: Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálamnál! (Zsolt 142:6).

Mindannyian küzdünk belső harcokkal, nyugtalansággal, zavarodottsággal. Csak természetes, hogy úgy érezzük, elborítanak tévedéseink terhei és a válasz nélkül maradt kérdések. Az érzelmek lavinájában azonban fontos emlékeznünk arra, hogy nem vagyunk egyedül. Isten mellettünk áll, és kész támogatni és vezetni még a legnehezebb pillanatokban is.

Megengedted Istennek, hogy formálja az életedet? A válaszkeresés sivatagában valójában Isten az, aki keres téged: szeretne a támaszod lenni. A pusztában, ahol parányinak és jelentéktelennek érzed magad, Isten megmutatja, hogy nem vagy egyedül. Éppen azért fedi fel előtted dicsőségét, hogy bátorságot nyerj és elhidd, hogy nagy dolgokat tehet meg általad és veled. Csak a karjaira kell hagyatkoznod, és engedned kell, hogy formáljon.

Lehet, hogy éveken át kell formálnia téged, de lehet-e annál szebb, mint hogy végül Isten barátjának nevezheted magad?

Baráti tisztelettel, Carla Sisu

AMiCUS Bukarest