Október 22.

Kedves barátom!

Cselekedeteinkre alapozva minél többet beszélünk arról, hogy kik vagyunk, annál inkább összezavarodunk az identitásunk tekintetében. Minél többet beszélünk arról, hogy ki a mi Atyánk, annál jobban megértjük, hogy kik is vagyunk valójában.

Fane bácsi bevallotta nekem, hogy gyermek- és serdülőkorában szinte mindenki abból próbált vélemény formálni róla, amit látott, ezért úgy vélekedtek róla, hogy egy semmirekellő, problematikus gyerek. Ilyen körülmények között Fane bácsi nem is számíthatott magasztosabb azonosságra annál, mint amivel a magatartása alapján megbélyegezték.

Sátán a cselekedeteinkre alapozva mondogatja folyton, hogy kik vagyunk, mert természetünkből fakadóan hajlamosak vagyunk a rosszra, és ezzel az ördög legyőzi az azonosságunkat. Sikeresen hazudja, hogy nem Istenre, hanem rá hasonlítunk. Ha pedig ezt elhisszük, kételkedni kezdünk abban, hogy létezik egy magasztosabb azonosság, amit megszerezhetünk és elsajátíthatunk az életben, és emiatt feladjuk a küzdelmet.

A Bibliában felfedezhetjük, hogy a menny érdekelt abban, hogy felébresszen bennünket a romlott, hamis identitásunk álmából.

Amíg Jézus Krisztus a földön járt, próbálta meggyőzni a vámszedőket, paráznákat és bűnösöket arról, hogy jelenlegi állapotuk nem tükrözi igazi értéküket és azonosságukat. Amikor Lukács leírja Lévi Máté és Jézus Krisztus találkozását, Léviről annyit mond, hogy vámszedő volt (Lk 5:27), amikor azonban Máté beszél a Jézus Krisztussal való találkozásáról, magát „emberként” nevezi meg (Mt 9:9), mivel Jézus is így kezelte őt: És az [ember – egyes fordítások szerint] felkelvén, követé őt (Mt 9:9).

Te hogyan tekintesz az emberekre, amikor tévednek? Hogyan tekintesz magadra, amikor kudarcot vallasz azon erkölcsi normák betartásában, amelyekben hiszel?

Baráti tisztelettel, Abel Noață

Adventus Egyesület