Október 21.

Kedves barátom!

Azt hallottam, hogy nehéz időszakot éltél át, és nem találsz kellő motivációt a folytatáshoz. Naponta ugyanazokkal a gondolatokkal ébredsz, ugyanazok az érzések kerítenek hatalmukba, nyomaszt a tudat, hogy rengeteg célt kellene elérned, számtalan feladatot teljesítened, csakhogy nincs hozzá szemernyi erőd sem.

El szeretném mondani, hogy nekem is voltak hasonló időszakaim, amikor nem tudtam, hogy van-e egyáltalán értelme tovább küzdenem. Azon gondolkodtam, hogy mi lehet a rendeltetése a dolgoknak, különösen a szenvedésnek. Ezt a kérdést próbálta elemezni V. Frankl is az auschwitzi táborban, ahol az emberek úgy látták, hogy egyszerűen nincs miért folytatniuk a harcot a túlélésért. Végül megfogalmazta következtetését: Akinek van egy „miért”-je, az minden „hogyan”-t elvisel.

Feltettem magamnak a kérdést: mi az én „miért”-em? Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem a családomért, a barátaimért vagy a karrieremért küzdök. Csakhogy itt többről van szó. Azt gondolom, hogy az igazi ok meghaladja az észszerűség és a képzelőerő határát, mivel magáról Istenről van szó. Elképzelem az örökkévalóságot Istennel. Milyen lenne az élet, ha nem reménykedhetnénk abban, hogy egy nap majd közelről megcsodálhatjuk az Ő dicsőségét? Ezek erősítenek engem, hogy folytathassam a küzdelmet, ezek adnak célt az életemnek. És az az ígéret, amelyet ő ígért nékünk: az örök élet (1Jn 2:25). A mi „hogyan”-unk az örök élet Istennel. Legfőbb célunk ez. Ez az, amiért érdemes küzdeni.

Így hát, kedves barátom, a következőképpen bátorítalak: fordítsd tekintetedet a menny felé, és engedd, hogy Isten adjon értelmet az életednek!

Baráti tisztelettel, Pop Denisa

AMiCUS Marosvásárhely