Október 7.

Kedves barátom!

Sokunk számára egyetemi tanulmányaink elkezdése hozza el életünkben azt az időszakot, amikor magunkra maradunk, és a szüleinktől távol szabadon eldönthetjük, hogyan akarunk élni. Először az életben tényleg azt tehetünk, amit akarunk, ráadásul látszólag minden következmény nélkül.

Amikor egyetemista lettem, Istennel szerzett tapasztalatom amolyan hullámvasúthoz hasonlított, tele volt hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel. Mindezek mellett diákként tapasztaltam meg először, hogy a szombat valóban a nyugalom és a világ stresszétől való eltávolodás napja.

Nem volt könnyű a diákélet. Heti hat napon át – naponta 16 órát – tanultam, tevékenykedtem. De nemcsak én, a diáktársaim is ezt tették, csakhogy ők a hétnek mind a 7 napján. Ekkor döntöttem el életemben először, hogy megtartom a szombatot, de nem azért, mert valaki felszólított erre. Bentlakásban laktam, és figyeltem, ahogy a társaim dolgoznak, gürcölnek. Feladatokról, projektekről vagy laboratóriumról szóltak a beszélgetéseik. Úgy tűnt, hogy hozzájuk képest hátrányosabb helyzetben vagyok, hiszen nem tanulok és dolgozok annyit, amennyit ők, de csodák csodája, sosem maradtam le tőlük. Amikor különleges időt töltöttem Istennel, úgy éreztem, hogy megújulok, megfiatalodom. Isten nagyobb hatékonysággal áldott meg, eredményesebb voltam 6 nap alatt, mint a társaim 7 nap alatt, és nem is voltam olyan ideges és stresszes, mint ők.

Itt nem feltétlenül a szombatot szeretném hangsúlyozni, hanem azt, hogy neked személyesen kell tapasztalatot szerezned Istennel. El kell döntened, hogy melyik mestert követed. Erről a döntésről beszél a Szentírás is: Válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok… én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk (Józs 24:15).

Itt az ideje, hogy még ma eldöntsd – és nap mint nap megújítsd ezen döntésedet –, hogy kit követsz, én pedig azért imádkozom, hogy te is, és én is Istent válasszuk legjobb Barátunknak!

Baráti tisztelettel, Arthur Dabu

AMiCUS Kolozsvár