Október 5.

Kedves barátom!

Talán veled is megesett már, ahogy velem is, hogy csak úgy átsiklottál a Biblia fontos passzusai fölött, és nem igazán figyeltél oda az olvasottak által közvetített üzenetre. Aztán mégis eljött az az idő, amikor számomra ezek az igeszakaszok jelentőséget nyertek. Bár a fügefának, a szőlőtőnek vagy az olajfa termésének nem igazán tulajdonítottam különösebb fontosságot, Habakuk könyvének két versét is próbáltam beépíteni a mindennapjaimba, de nem csak a sajátomba, hanem a körülöttem élőkébe is.

Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban. De én örvendezni fogok az Úrban, és vigadok az én szabadító Istenemben (Hab 3:17-18).

Ha elhagy az összes barátom, ha nem is tetszik, és nem is értem, ami velem történik, és bár tudom, hogy Ő cselekedhetne, mégsem teszi, és semmi sem úgy alakul, ahogy szeretném, akkor sem feledkezem meg Isten jelleméről. A felsorolás természetesen folytatódhat: lehet, hogy családi problémákkal küzdesz, nehézségeid adódnak az egyetemen, a munkahelyen, vagy anyagi, esetleg súlyos egészségi problémákkal küzdesz. De még ha ilyen helyzetekkel is szembesülsz, Isten nem azért vezetett egy bizonyos helyzetbe, hogy magadra hagyjon. Lehet, hogy nem érted, miért vagy ott, ahol vagy, de a végtelen Isten szorosan fogja a kezedet, és míg Ő létezik, addig semmi sem árthat neked, semmi sem veheti el tőled azt, hogy ő szeret és a markaiba metszett téged (Ézs 49:16).

Arra bátorítalak, hogy te is alkalmazd az életedre Habakuk könyvének verseit. De még ha ezzel nem is oldódnak meg a problémáid, remélem, hogy kellő bátorítást nyújt a tudat, hogy Isten reményteljes jövőt akar adni számunkra.

Baráti tisztelettel, Sara Jinga

AMiCUS Bukarest