Október 2.

Kedves barátom!

Az első líceumi évben egy olyan problémával szembesültem, amely örökre megváltoztatta az életemet. Adventista családban nőttem fel, viszont még nem volt személyes tapasztalatom Istennel. Párizsban éltem, és köztudott, hogy Franciaországban a líceumi oktatástól felfelé szombaton is van tanítás. Nagy döntést kellett tehát meghoznom: vagy bejárok szombaton iskolába, s ezzel megalapozom a jövőmet, egy biztos munkahely lehetőségét, vagy továbbra is a gyülekezetbe megyek, viszont ezzel azt kockázatatom, hogy a hiányzásaim miatt kicsapnak az iskolából. Tudatában voltam, hogy a hitem és a türelmem nagy próbájával állok szemben…

Heves küzdelem dúlt bennem, mivel szorgalmas tanuló voltam, ugyanakkor szerettem volna hűséges maradni Istenhez. A Szentírást olvasva Jakab apostol szavaiban leltem bátorítást: A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül (Jak 1:4).

Úgy döntöttem, hogy szombatonként továbbra is a gyülekezetbe megyek. Támogatott ebben a családom és a gyülekezetem is, de különösen Isten. Teljes mértékben Rá bíztam magam, noha az iskola részéről komoly fenyegetéseket kaptam. Egy évvel később aztán épp ez az iskola indított olyan osztályokat, amelyeknek nem tartottak szombaton órákat, s ezzel több környékbeli adventista előtt is megnyílt a tanulás lehetősége. Az Úrral együtt egy éven át küzdöttünk az iskolával, de végül győztünk.

Kedves barátom, helyezd az Urat életed fő helyére, és legyen bármilyen hosszú a várakozás, és szembesülj bármilyen nehéz kihívással, Vele biztosan győzni fogsz!

Baráti tisztelettel, Alexandru Raita

AMiCUS Párizs