Szeptember 27.

Kedves barátom! Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni… Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővelkedik kenyérben, én pedig éhen halok meg! Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened (Lk 15:14, 17-18).  Ebben a jól ismert példázatban Jézus egy fiúról mesél, aki elhagyja otthonát, eltékozolja a vagyonát, és nyomorúságos állapotba jut. Amikor ráébred arra, hogy mit tett, visszatér atyjához, és megbocsátásában reménykedik. Együttérző édesapja pedig tárt karokkal fogadja őt.  A történet erőteljesen szemlélteti Isten irántunk érzett feltétel nélküli szeretetét. Isten nem törődik azzal, mennyire eltávolodtunk tőle, és milyen bűnösök vagyunk.  Az édesapa nem utasította el a fiát. Épp ellenkezőleg, tárt karokkal, örömmel és együttérzéssel fogadta vissza. Lakomát tartott az esemény alkalmából, ezzel is bizonyítva szeretetét és megbocsátását.  Függetlenül attól, hogy milyen nehéznek tűnik, mégis szükség van arra, hogy az ember „magába szálljon”. Isten megadja az erőt és a vezetést, amire szükségünk van, hogy megtegyük a megbékélés felé vezető első lépéseket. Új, örömteli, békés életet ígér, ha elhatározzuk, hogy visszatérünk Hozzá.  Mennyei Atyánk, köszönjük feltétel nélküli szeretetedet és határtalan megbocsátó készségedet! Beismerjük, hogy hibáztunk, és bocsánatot kérünk a bűneinkért. Adj erőt, hogy megtehessük az első lépéseket a gyógyulás felé. Segíts, hogy kitartóan ragaszkodjunk az új, örömteli és békés életre vonatkozó ígéretedhez. Ámen!  Baráti tisztelettel, Luca Floricel AMiCUS Bukarest