Szeptember 24.

Kedves barátom! Hányszor esett meg veled, hogy azon gondolkoztál, mi helyes és mi helytelen, miközben nyilvánvalóan tudtad a választ? Éva elméjében megfogant a kétely, amikor az Éden-kertben találkozott a kígyóval, amely ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? (1Móz 3:1). Ugyanez a kétely bukkan fel a mi életünkben is, amikor Isten határozottan kijelenti, hogy Ne egyél!, de bennünk mégis megfogalmazódik a kérdés: Tényleg ne?  Sátán a környezetünk által közvetetten intézi hozzánk ezt a kérdést, hogy elhintse a szívünkbe a kétely magvait. A társadalom már nem ítéli el a bűnt, sőt, ellenkezőleg: arra buzdít, hogy úgy és annak érezzük magunkat, ahogy és aminek csak szeretnénk. A teljes szabadságot kínáló világban van-e még értelme kiállnunk az elvek mellett? A válasz: Igen! Megismerve és egyre jobban szeretve Atyánkat rájövünk, hogy minden, amit elvár tőlünk, valójában a megmentésünket szolgálja. Szabadságunk attól függ, hogy melyik urat választjuk. Ha a társadalmat nézzük, unalmasnak tűnhet mindaz, amit az Ige mond, viszont, ha Istent választjuk Urunknak, egyre inkább vonzódni fogunk a mennyhez.  Meghívlak, ismerd meg a parancsolatok mögött álló igazi szépséget és szabadságot, s akkor meg fogod látni, hogy oltalmazó Atyánk van, aki szeret, és azt akarja, hogy harmonikus életet éljünk. Csupán annyit kell tennünk, hogy bízzunk Benne, és adjuk át Neki az életünket.  Baráti tisztelettel, Spătărelu Robert AMiCUS Brassó