Szeptember 17.

Kedves barátom!Tudom, hogy naponta döntéseket kell hoznod, és hogy minden döntésed kisebb-nagyobb mértékben kihat a jövődre is. Ne feledd megfogadni Isten tanácsait, függetlenül attól, hogy milyen erős kísértést érzel arra, hogy más irányban indulj el! Egyszer én is ilyen keresztúthoz érkeztem. Választanom kellett, és a döntést nem halogathattam a végtelenségig. Köd vett körül, és csak két utat láttam magam előtt. Erős késztetés vezérelt az egyik irányba. Könnyebbnek és szebbnek tűnt, de tudatában voltam, hogy hibát követhetek el. Ekkor találtam rá Jeremiás 42:3, 6 verseire: És jelentse meg nékünk az Úr, a te Istened az utat, amelyen járjunk, és a dolgot, amit cselekedjünk… Ha jó, ha rossz, hallgatni fogunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára, amelyért mi téged ő hozzá küldünk; hogy jó dolgunk legyen, mert mi hallgatunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára. Kétségbeesetten imádkoztam: Mondd meg, mit tegyek! Az imám meghallgatásra talált. Nem hallottam hangot a mennyből, és látomást sem láttam. Isten sokkal burkoltabb módszerekkel vezérelt. Csak erőt kell kérnünk Tőle ahhoz, hogy megfogadhassuk a tanácsát, különösen akkor, ha az elképzeléseink nem egyeznek az Ő akaratával. Végül pedig azon az úton indultam el, amelyen korábban nem szerettem volna. Idővel azonban rájöttem, hogy hová vezetett volna az az út, amely kezdetben fényesebbnek tűnt. Természetesen beigazolódott, hogy nem volt ilyen, és ezt Isten előre tudta. Így hát, kedves barátom, kérlek, bízz Abban, Aki mindent tud, s Akinél a térkép van! A boldogság annak az útnak a végén vár, amit Ő mutat számodra!Baráti tisztelettel, Emilia DuțăAMiCUS Marosvásárhely