Szeptember 13.

Kedves barátom!Szeretném elmesélni egyik gyermekkori álmomat. Mindig is madár szerettem volna lenni, arra vágytam, bárcsak a lábaimat szárnyakra cserélhetném, hogy a lehető legközelebb kerülhessek a mennyhez és Istenhez. De íme, Ő engem embernek teremtett a saját képére és hasonlatosságára. A Biblia szerint ez hatalmas áldás: Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? (Mt 6:26). Nagyon szeretem ezeket az ígéreteket, mégis gyakran hagyok teret az aggodalmaknak, a szomorúságnak és az attól való félelemnek, hogy talán mégsem boldogulok. De vajon miért gondolkodom így, miközben már nagyon sokszor megtapasztaltam szerető karjának érintését? Visszaemlékszem az első egyetemi évemre. Amikor már csak 1 lejem maradt, mindig valahonnan előkerült némi pénz, így sosem kellett nélkülöznöm. Tudom, hogy ez nem a véletlen műve volt, mivel a pénz egyenesen a mennyből hullott alá. Mennyei Atyám gondoskodott rólam. Ez viszont csupán egy a sok ezer áldása közül. Igen, engem szeret az Úr, értékes vagyok neki, és ez rád is érvényes. Próbálj visszaemlékezni minden pillanatra, amikor válaszolt az imáidra, vagy pontosan azt adta meg, amit kértél tőle! Eldöntöttem, hogy megírom a tapasztalataimat, és amikor majd újra rám törnek az aggodalmak és a próbák, újra átolvasom, és így bátorítom magam: Nem félek semmitől! Az én Atyám a Király! Megpróbálod te is? Baráti tisztelettel, Postolachi NicoletaAMiCUS Kisinyov