Szeptember 8.

Kedves barátom!Bizonyára ismerős számodra a virágok illata, a gyermekzsivaj és az izgalmak… számos olyan hatás, amely igazi áprilisi hangulatot idézve terjeszti a tavasz illatát. Tényleg, mintha egy tavaszi jelenetet idéznének fel mindezek, a valóságban azonban az egyik legkedvesebb őszi napra utalnak – az iskola- és óvodakezdés napjára. De mindez már a múlté, mint ahogy az ábécé vagy a szorzótábla jelentette kihívások is. Micsoda idők voltak?! Aztán jóformán még meg se szoktuk, máris véget értek. Következett a középiskola, a líceum, és lassan a múlt bőröndjébe kerültek életünk e fontos szakaszai, és elérkezett az egyetemi időszak a maga újabb nehézségeivel, amely szintén rövidesen véget ér. Jönnek majd újabb kihívások, és mindig foglalkoznunk kell valamivel. Jakab levelében olvassuk: Akik nem tudjátok, mit hoz a holnap: mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, amely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik (Jak 4:14). Isten végtelenségéhez viszonyítva mennyire parányi az életünk, és milyen jelentéktelenek vagyunk, ha összevetjük magunkat a hatalmas teremtett világgal! Az élet elmúlik, az idő feltartóztathatatlanul telik, és az Úr eljövetele egyre közelebb van hozzánk! Az életem és az életed azonban akkora értéket képvisel Isten szemében, hogy egyszülött Fia által legyőzhetjük a bűn akadályait, és örökké élhetünk úgy, ahogy azt Ő már kezdetben eltervezte. Meggyőződésem, hogy minden helyesen befektetett pillanat, minden arra irányuló erőfeszítés, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, megalapozza örök életünket Megmentőnk oldalán. Használjunk ki bölcsen minden pillanatot, amit Isten a rendelkezésünkre bocsátott!Baráti tisztelettel, Andreea-Briana SârbuAMiCUS Kolozsvár