Szeptember 7.

Kedves barátom!Egy kis vályogházban élt egy nagy család: szülők, három gyermek, egy kiskutya és… a nagypapa. Amikor eljött a vacsora ideje, mindannyian körülülték az asztalt, kivéve a nagypapát, aki a sarokban, egy lócán pihenve várta szótlanul, hogy neki is adjanak valamit. Ha megkérdezték volna, hogy megy sora, biztosan azt válaszolja: Mindenem megvan. Ha megkérdezték volna a többieket, biztosan így válaszolnak: Családunkban öten élünk, meg egy kiskutya… Szó sem esne a nagytatáról. Aztán ez az idős férfi egy borongós napon végleg elköltözött. Most már hiába szerették volna a család legféltettebb étkészletében feltálalni neki az ételt, és felkínálni számára a főhelyet az asztalnál! Már késő volt…János apostol írja: Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal! (1Jn 3:18). Ez a szöveg azt tanácsolja, hogy a szívünkből fakadó szeretet legyen őszinte. De ne csak a szavak és a gondolatok, hanem a cselekedetek szintjén is ez az őszinteség mutatkozzon meg! Gyakran fogalmazódott meg bennem a következő kérdés: Minden esetben őszinte, önzéstől és álnokságtól mentes szeretetet tanúsítok embertársaim iránt? Noha a szeretet nem zárja ki az embertársak iránti ragaszkodást és kedvességet, nem szabad csak a szavakra korlátozódnia, különösen akkor nem, amikor a helyzet konkrét lépéseket követel. Ezek a lépések pedig elsősorban az érdekmentes cselekvésben nyilvánulnak meg, és mások javát tartják szem előtt, nem pedig önmagunk szükségleteit. Isten a szeretet Forrása, a mennyei elv vezérelte szeretet pedig a legmagasztosabb dolog. Ennek ellenére csak ott lelhető fel, ahol legjobb Barátunk, Jézus uralkodik. Meghívlak, tapasztald meg te is ezt a szeretetet, és terjeszd ezt ma magad körül!Baráti tisztelettel, Abigael ZarăAMiCUS Brassó