Szeptember 4.

Kedves barátom!Emlékszem, édesapám többször is felszólított, hogy nyírjam le a füvet a ház előtt. Mivel nem igazán volt ínyemre a feladat, különféle okokra hivatkozva folyton elodáztam a dolgot. Az idő telt, s amikor végül eleget kellett tennem édesapám kérésének, több nehézségbe is ütköztem. Őszintén szólva, így sokkal több időmbe telt a munka, mint hogyha idejében elvégeztem volna, amire az édesapám megkért. Ugye, hogy szeretjük halogatni a dolgokat? Egyik napról a másikra elodázzuk a tanulnivalókat, tervezzük, hogy az új évben, vagy a jövő héten majd elkezdünk sportolni. A következő értékes gondolatot találtam Ellen G. White írásaiban: A halogatás bűn. Megleptek e szavak, mivel én tudatosan vagy tudatlanul is krónikus halogató vagyok. A Prédikátor könyvében olvassuk: Aki a szelet nézi, nem vet az; és aki sűrű fellegre néz, nem arat (Préd 11:4). Noha már felnőttünk, mégis elfelejtettünk a tettek mezejére lépni úgy, hogy közben ne folyton a megfelelő pillanatot várjuk. A lehető legtökéletesebb tervet készítjük, arra törekszünk, hogy a legapróbb részletek is tökéletesre sikeredjenek, csak sajnos épp a lényegről feledkezünk meg. Gyakran elfelejtjük, hogy mindenekelőtt hozzá kell látnunk a dolgokhoz. Az Istennel ápolt tökéletes kapcsolat, a makulátlan megtérésre vonatkozó terv, a következő hónapra kitűzött program vagy az újévvel kapcsolatos célkitűzések cselekvés hiányában mind-mind kudarcra vannak ítélve. Jézus ma arra bátorít, hogy ne halogasd a dolgokat, hanem lépj a tettek mezejére, és hajtsd végre a terveidet!Baráti tisztelettel, Eduard RaduAMiCUS Bukarest