Augusztus 30.

Kedves barátom!Tudom, hogy sokszor hallottad már embertársaidtól a következő kérdéseket: Ha Isten létezik, miért szenvednek az emberek? Miért halnak meg ártatlan gyermekek? Biztosan benned is megfogalmazódtak már hasonló kérdések: Miért pont velem? Miért kell átélnem ezt az elválást? Miért épp az én családomat sújtotta ez a betegség? Annyi ember van, miért pont velem esik meg mindez? Az ilyen és ehhez hasonló kérdések mögött az az előítélet áll, miszerint a jó embereknek, különösen a keresztényeknek, gyötrelmektől, szomorúságtól és szenvedésektől mentes az életük. De Isten sosem ígérte, hogy az élet csupa boldogság lesz, és a jó emberekkel csak jó dolgok történhetnek. A tanítványok is feltették Jézusnak ezt az ősrégi kérdést: Miért van szenvedés ezen a világon? – majd rámutattak egy születése óta vak emberre. Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született? (Jn 9:2) – kérdezték. Jézus azt válaszolta, hogy egyikük sem vétkezett, majd meggyógyította a beteget. Az élet igazságtalan. Balesetek, betegségek, tragédiák, halál – mindezek bennünket is érintenek. Kétezer évvel ezelőtt Jézus kijelentette: E világon nyomorúságotok lészen, majd így bátorított: De bízzatok: én meggyőztem a világot (Jn 16:33). Tudom, hogy sajnos nem mentesülünk a szenvedés alól, viszont készen állunk Jézussal együtt szembeszállni a szenvedéssel, hiszen Ő megígérte: Én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig (Mt 28:20). Ha valaha úgy érzed, hogy Isten nem hallja a szavaidat, nem válaszol az imáidra vagy egyszerűen hallgat, jusson eszedbe, hogy a közvetlenül melletted állók sosem kiabálnak. Bízzatok: én meggyőztem a világot! (Jn 16:33). Baráti tisztelettel, Andra BrașovAMiCUS Bukarest