Augusztus 29.

Kedves barátom! Először történt meg velem, hogy annyira vártam valakit, hogy aludni sem tudtam. Már nem bírtam a házban maradni, ezért sétálni mentem. Séta közben is folyton bátorítanom kellett magamat: Tarts ki, nincs sok hátra a viszontlátásig! És milyen kellemes volt a találkozás! A szívem hevesen zakatolt, mintha ki akart volna ugrani a mellkasomból! Ilyen erőteljes érzelmek átélése után fogalmazódtak meg bennem a következő kérdések: Vajon nem ilyen érzéseknek kellene hatalmukba keríteniük, miközben várjuk, hogy Jézus visszatérjen az ég felhőin? Nem így kellene várnunk, hogy angyalsereg kíséretében megjelenjen a dicsőség trónusán? Nem tudtam választ adni ezekre a kérdésekre, azt viszont tudom, hogy Isten értékes leckére szeretne megtanítani ezek által az érzések által. Azt várja tőlem, hogy annyira szeressem Jézust, hogy mindenkinek örömmel beszéljek közeli eljöveteléről. Jézus azért jön, hogy magához vegye szeretteit, szíve választottait! Isten azt szeretné, hogy olyan türelmetlenül és vágyva várjam Őt, ahogy a szeretteimet várom. Lehet, hogy furcsának hangzik számodra, de tudd meg, hogy Isten felettébb könnyen szerethető, és ha sikerül közelebbről megismerned Őt, sosem fogsz elvágyódni mellőle, mivel nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket (1Jn 4:10). Végeredményben ebben összpontosul minden. Csodálatos Istenünk van a mennyben, aki nagyon szeret! Hát nem érdemli meg, hogy átadjuk Neki teljesen a szívünket? Baráti tisztelettel, Săndulachi Naomi-TimeeaAMiCUS Temesvár