Augusztus 25.

Kedves barátom!Valamikor régen elhatároztam, hogy saját vágyaim és indítékaim szerint fogom élni az életemet, nem figyelek a bibliai elvekre, Isten rám vonatkozó akaratára, vagy bármi másra, ami fontos lenne az életemre nézve. Döntésem hátterében nem elkeseredés vagy pillanatnyi impulzus állt, ami különösebben hatott volna a lelkemre, választásomat inkább tudatlanságban, közömbös állapotban meghozott személyes és ösztönös döntésnek nevezném. És lőn, hogy mikor az egyik városban vala, ímé vala ott egy poklossággal teljes ember: és mikor meglátta Jézust, arcra borulva kéré őt, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem! Jézus pedig kinyújtván kezét, illeté azt, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltávozék tőle a bélpoklosság (Lk 5:12-13). Az itt leírt személyhez hasonlóan nekem is szükségem volt a Jézus által felkínált megtisztításra. Évekkel később jöttem rá, hogy az életem olyan, mint egy labda: amikor feldobják a levegőbe, egy idő után megáll, majd elkezd visszaesni a földre. Olyan voltam, mint ez a bélpoklos: tétováztam (Nem tudom, hogy akarom-e. De ha Te akarod…). Jézus azonban eltökélt volt: Akarom! Olyan voltam, mint egy feldobott labda, de álomvilágban éltem. Azt gondoltam, hogy csak fölfele fogok szállni, mégis elértem azt a pontot, amikor megálltam, és kezdtem visszaesni, és egyre nagyobb sebességgel zuhantam, a becsapódásra várva. Az igazság az, hogy nem is tudtam, mit akarok, mivel a szándékaim folyton becsaptak. Amikor pedig nem tudod, mit akarsz, másnak kell döntést hoznia helyetted. Egy adott ponton elhatároztam, hogy megkérem Jézust, döntsön helyettem. Ma már tudom, hogy ez a legjobb megoldás, mivel amikor azt sem tudom, hogy akarok-e valamit, Jézus akkor is tudja, hogy mit akar. Baráti tisztelettel, Sergiu StanciuAMiCUS Kolozsvár