Augusztus 21.

Kedves barátom!Namíbiában láttam fekete mambát (hírhedt mérges kígyót, amelynek mérge negyedóra alatt végez egy emberrel). Magamról nem állítom, hogy bátor ember lennék, hiszen mindig távol tartom magam a veszélyektől, és ez így van a kígyókkal is. Az eset kapcsán eszembe jutott Mózes élete. Amikor Isten egy csoda folytán a pálcát kígyóvá változtatta, Mózes azt tette, amit mindannyian tettünk volna: elszaladt. Isten azonban megszólította: Nyújtsd ki kezedet, és fogd meg a farkát! És kinyújtá kezét és megragadá azt, és vesszővé lőn az ő kezében (2Móz 4:3-4). Gondold el, milyen félelem lett úrrá rajta, amikor meghallotta ezt a parancsot. Viszont tudta, hogy nem „saját fejétől” cselekszik, hanem Isten van mellette, ezért felbátorodott, és engedelmeskedett a parancsnak. Nem is olyan rég még féltem részt venni különféle tevékenységeken. Attól tartottam, hogy kinevetnek, elítélnek, vagy kudarcot vallok. Azonban épp ezek a félelmeim tarthatnak távol a szép dolgoktól, például egy namíbiai utazástól is. Ha valahogy mégis szereztem némi bátorságot, nyugtalanságom miatt mégsem tudtam felhőtlenül örülni, mert folyton attól tartottam, hogy valami elromolhat. Biztosan te is ismered ezt az érzést. De figyeld meg, hogy időközben mire jutottam: a félelem elillan, amikor tudatosul benned, hogy Isten melletted van, és Vele együtt legyőzheted a nyugtalanságot. Arra bátorítalak, hogy mától kezdve szállj szembe azokkal a gondolatokkal, amelyek nem hagynak örülni, és „fogd meg a kígyó farkát”. Bízz abban, hogy Isten, aki Mózessel volt, majd gondoskodik arról, hogy „vesszővé” változzék minden, amitől félsz.Baráti tisztelettel, Sarah MihăilăAMiCUS Marosvásárhely