Augusztus 18.

Kedves barátom!Ma szeretnék egy, az Úrtól kapott fontos üzenetet közölni veled. Olyan társadalomban élünk, amely a rohanó időben egyszerűen elveszett a tömegben, és mintha megfeledkezett volna arról, hogy miért is létezik. Napestig dolgozunk, de vajon miért? Reggel elmegyünk az iskolába, a munkahelyre, egész nap járunk-kelünk, és próbálunk minél rövidebb idő alatt a lehető legtöbbet megtenni. Rohanó életet élünk: sietve eszünk, sietve beszélünk, sietve szeretünk – mindent futtában végzünk. Este fáradtan érünk haza, mégis újabb dolgoknak fogunk neki. Aztán, ha esetleg marad még időnk, egészen az elalvásig tanulmányozzuk kicsit Isten Igéjét… Miért hagyjuk Istent utoljára? Miért van az, hogy ha mégis Vele kezdjük és zárjuk a napot, napközben nem gondolunk Rá, nem időzünk Nála? Minden egyes nappal közelebb kerülünk eljöveteléhez, és mindez idő alatt vagy építjük, vagy romboljuk a mennyei Atyánkkal ápolt kapcsolatunkat. Fáradt vándor, állj meg és nézz körül! Nem látod, hogy az idő a végéhez közeledik? Íme, egy bátorítás az evangéliumokból: Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia (Mt 24:44). Drága barátom, az Úr hamarosan visszajön! Eljövetelének sem a napját, sem az óráját nem ismerjük, nekünk azonban állandóan, minden percben készen kell lennünk – nemcsak este, lefekvés előtt, vagy reggel, ébredés után. Imádkozzunk szüntelen, ahogy az Úr tanított, és ne önmagunkért, hanem az Úrért éljünk! Csak így leszünk készen eljövetelére! Készen állsz? Baráti tisztelettel, Coman Cristina-LorenaAMiCUS Kolozsvár