Augusztus 15.

Kedves barátom!Megtörtént-e már veled, hogy nem úgy valósult meg egy-egy terved vagy imában elmondott kérésed, ahogy szeretted volna, de végül rájöttél, hogy mégis minden jól alakult? Elismerem: amikor terveket készítek és imádkozom az elképzeléseimért, azok viszont mégsem teljesednek, elszomorodom és megfeledkezem arról, hogy a mindeneknek Irányítója, aki folyton szemmel tart, és figyeli, ahogy aggódom a mulandó dolgokért, szeretné a fülembe súgni: Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak (Ézs 41:10). Rájöttem, hogy Isten nem úgy válaszol a kéréseimre, ahogy szeretném, hanem úgy, ahogy Ő látja jónak, és ahogy a legjobb számomra, ráadásul a megfelelő időben, még ha pillanatnyilag engem hátrányosan is érint, hogy nem úgy történnek a dolgok, ahogy én szeretném. Ilyenkor mindig rá kell jönnöm, hogy Ő folyton mellettem volt, s végül sokkal többet tett kéréseimnél. Tehát a kételynek még az árnyéka sem kellett volna, hogy megjelenjen az elmémben, hiszen Ő életet ígért számomra. Amikor aggódunk a terveinkért vagy az előttünk álló életútért, természetes, hogy félünk és aggódunk. Ilyenkor az a legfontosabb, hogy tekintetünket hitünk Fejedelmére emeljük, és bízzunk abban, hogy gondoskodni fog rólunk életünk minden területén (1Pt 5:7). Baráti tisztelettel, Simida BurcăAMiCUS Jászvásár