Augusztus 11.

Kedves barátom!Gyermekkoromban nem tartottam fontosnak felfedezni az élet értelmét, ami akkoriban a családot jelentette számomra. Gyakorlatilag én voltam a szüleim lánya, célom pedig az engedelmesség volt csupán. Az évek teltével aztán ez a burok lassan lebomlott, és újabbat kellett felvállalnom: Ki akarok lenni? Mi a célom? – fogalmazódnak meg minden ifjú elméjében ezek a kérdések. Az élet értelmének kérdésével sokan szembesülnek, és bár a világ tele van jelentőségteljes dolgokkal, még ezek sem elegendőek ahhoz, hogy betöltsék a keletkező űrt. Számos filozófiai felfogás létezik az élet értelmével kapcsolatosan. Ezek némelyike a gyönyöröket helyezi előtérbe, mások a fejlődést, a boldogságot vagy a tudást – mindazonáltal még egyik elmélet sem oldotta meg ezt a problémát. Engem különösen aggasztott, hogy nem találok választ a kérdésemre. Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam (Jn 14:6). Ez a szöveg biztosított engem már serdülőkorom óta arról, hogy Isten azon az úton van, amelyet nekem is járnom kell, és hogy Ő az az Igazság, amiben hiszek. Terve van velünk, de meg is mutatja, hogyan és miért kell élnünk. Néha túlságosan magukkal ragadnak a gondolatok, amelyek viszont nem segítenek eljutnom Jézushoz, életem végső céljához. Ezért elhatároztam, hogy minden reggel szánok néhány percet arra, hogy – célomnak eleget téve – csak Őt szemléljem. Baráti tisztelettel, Alis ArdeleanAMiCUS Kolozsvár