Augusztus 8.

Kedves barátom! A történet szerint egy fiatal lány teljes lélekkel szerette volna szolgálni az Urat, ezért elhatározta, hogy 200 mérföldet tesz meg gyalog a legközelebbi misszióiskoláig. Amikor megérkezett, vidáman lépett be az igazgató irodájába. A direktor alaposan végigmérte, de a lány eltorzult arca, nehézkes beszéde és hiányos öltözete láttán egyszerűen szólni sem bírt. Végül nagy nehezen felvették az iskolába, de 3 hónap múlva azzal az indoklással tanácsolták el, hogy egyszerűen nincs olyan terület az Úr munkájában, ahol a hasznát vehetnék. Telt az idő, és a misszióiskolához egyre több felhívás érkezett, ugyanis bibliamunkást kerestek egy olyan területre, ahol az emberek érdeklődnek a megváltás üzenete iránt. A felhívások eredményeképpen 2 év után végre jelentkezett egy misszionárius. Az első alkalommal odalépett az összegyűlt falubeliekhez, szívélyesen köszöntötte őket, bemutatkozott, majd énekelni kezdett, mert meg akart tanítani nekik néhány éneket. Csakhogy a falubeliek már mindet ismerté. A misszionárius elcsodálkozott: Ki tanította meg nektek ezeket az énekeket? – érdeklődött. A helyiek egy a hátsó sorokban meghúzódó lányra mutattak, aki nem volt más, mint akit két éve eltanácsoltak a misszióiskolától. Ha egy lány képes volt egyetlen talentumával megnyerni egy egész falut a dzsungelben, akkor mi is képesek vagyunk rá. Ez a lány mindenét az Úrnak ajánlotta fel, és szolgálatba állította azt a tudást, amit csupán 3 hónap alatt szerzett. Te mihez kezdesz azzal a sok ajándékkal, talentummal, amit kaptál? Mihez kezdesz a számos alkalommal, lehetőséggel, amelyek által bizonyságot tehetsz Istenről? Kedves barátom, a következőképpen bátorítalak ma: Állj fel, és dolgozz Istenért! Ne csüggedj, hanem indulj el még a felmerülő akadályok ellenére is! Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt (Ézs 60:1). Baráti tisztelettel, Marta-Ramona SasuAMiCUS Jászvásár