Augusztus 7.

Kedves barátom!Kívánom, hogy a mai napot hálatelten kezdd, továbbá remélem, hogy jó napod lesz, telve színekkel és lelki örömökkel, hiszen minden nap ajándék és áldás az Úrtól. Ma a jóságról szeretnék szólni, és a szavakon túl azt kívánom, hogy kezdjük el meg is élni a jóságot. A Példabeszédek könyvében olvassuk: Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek (Péld 16:24). Voltak pillanatok az életemben, amikor szükségét éreztem annak, hogy legyen valaki mellettem, szóljon hozzám pár jó szót, bátorítson és meghallgasson. Meggyőződésem, hogy Isten rendelt mellém személyeket, mert mindezeket megkaptam, sőt, néha még többet is annál, amire számítottam. A magam során a családban, a szüleimtől tanultam meg, hogyan szóljak egy jó szót, hogyan támogassak másokat, és szeretném ezt a tudásomat a mindennapokban is kamatoztatni. Az együttérzés nem fogja megoldani sem a magunk, sem a mások problémáit, viszont teljes bizonyossággal állítom, hogy könnyít a lelki terheken. Van azonban valaki, akinek feltétlenül szép és barátságos szavakat kell szólnia rólad – és ez a valaki éppen te vagy. Mit vársz el a barátaidtól, hogyan szóljanak hozzád és viselkedjenek veled? Hogyan viszonyulsz te másokhoz? Hát önmagadhoz? Néha megfeledkezünk saját személyünkről, és még magunkkal szemben is durva, együttérzés nélküli szavakat szólunk. Ma reggel szóljunk szép szavakat embertársainkhoz, de ne feledkezzünk meg önmagunkról sem! Baráti tisztelettel, Caravețeanu MădălinaAMiCUS Kolozsvár