Augusztus 6.

Kedves barátom!Abban a pillanatban semmit sem hallottam magam körül: egyedül maradtam a félelmemmel. Az eset 2017 augusztusában történt az Atlanti-óceán partján. Néhány barátommal épp egy csónakban ültünk, ami ki volt kötve a stéghez, én pedig azon morfondíroztam, hogy beugorjak-e a vízbe vagy sem. Húsz éves voltam, de még sosem ugortam vízbe csónakból, hisz nem tudtam úszni. Kiskoromban nem tanultam meg, így most, 20 évesen nehezen tudtam legyőzni a félelmemet. Tudtam, hogy a víz bizonyos körülmények között fenntart, és azt is tudtam, hogy a többiekhez hasonlóan valamennyire én is elboldogulok a vízben, hisz nem lehetetlen dolog, egy medencében már próbálkoztam vele, mégis egyszerűen megbénított a félelem: mozdulni sem tudtam. Jób könyvében van egy szöveg, amely így hangzik: Akkor a te arcodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél (Jób 11:15). Tudatában voltam, hogy a félelmem értelmetlen, és hogy csak az elmém okozza ezt a „bénulást”, mégis olyan nehéznek tűnt! Legalább tízszer vettem mély levegőt, aztán kiugrottam. Egy pillanatra ellepett a víz, de végül diadalittasan és lelkesen törtem a felszínre: sikerült legyőznöm a félelmemet! Most már olyan vagyok, mint a többiek.A fenti esethez hasonlóan, valahányszor megpróbálunk jó irányú változásokat eszközölni az életünkben, a gonosz a következőket sugallja: Ne tedd, mert veszélyes! Ne lépj ki a komfortzónádból, ez nem a legbölcsebb dolog!Ilyenkor fogd be a füleidet, és hangosan ismételd el Jób 11:15 versét, utána pedig „ugorj ki a csónakból”. Még ma döntsd el, hogy megteszed ezt, és biztosíthatlak, hogy nem fogod megbánni!Baráti tisztelettel, Daniel TerenteacaAMiCUS Bukarest