Augusztus 4.

Kedves barátom!Még emlékszel arra az időre, amikor megtanultál írni? Bizonyára nem volt könnyű folyamat. Biztosan jó sok papírlapot kellett kitépned a füzetből, míg az írásod olvashatóvá vált. De most már itt állsz, és játszi könnyedséggel írod egymás mellé a szavakat. Mintha nem is kellett volna átélned nehéz pillanatokat, amikor egy-egy betű írásmódját próbáltad megtanulni, követve a munkafüzetben található mintákat. Egy idő után pedig az írás művészetét is elsajátítottad. A 119. zsoltár rámutat az igazi élet titkára: Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útját, ha nem a te beszédednek megtartása által? (Zsolt 119:9). Életutunk elején járó fiatalok vagyunk, és elsős korunkhoz hasonlóan vesszük kezünkbe a tollat, és kezdjük megírni életünk történetét. Milyen legyen ez a történet? Szép? Ahhoz követnünk kell az Urat. Tudod, miben különbözik ez az időszak az írni tanulás idejétől? Abban, hogy már nem áll módunkban nagyon sok füzetlapot kitépni. Az idő telik, és az elmulasztott alkalmak nem térnek vissza többé. Munkafüzet sem áll rendelkezésünkre, mivel a „vizsga” alatt kell megtanulnunk dolgokat. Emberek sem lesznek mindig mellettünk, hogy támogassanak. Viszont a legértékesebb modell áll rendelkezésünkre: az Ige, amiből megtanulhatjuk, mit kell és mit nem szabad megtennünk. Ha Istenhez igazítjuk életünket, máris könnyebbé válik a folyamat, életünk békére lel, és már nem is tűnik minden olyan nehéznek. Szeretnél az igaz ösvényen maradni? Akkor válaszd az életet, hogy élhess! Járj az Ige szerint! Készségesen hallgasd meg Őt, mint Gedeon, légy bölcs, mint Salamon, Józsefhez hasonlóan légy a megfelelő ember a legjobb helyen, légy szelíd, mint Mózes, szeress úgy, mint János, és légy hűséges, mint Jób. Elfogadod ezt az kihívást? Ha igen, ragadj tollat, és Istennel együtt írd meg az élettörténetedet! De időnként olvasd át a lapokat, és figyeld meg, milyen szépen vezetett téged az Úr!Baráti tisztelettel, Gabriela MichAMiCUS Temesvár