Augusztus 3.

Kedves barátom!Érezted-e valaha, hogy bezárult előtted a menny? Nos, nekem volt ilyen érzésem. Tizenkét éves koromban, miután átestem a bárányhimlőn, trombocitopéniával diagnosztizáltak. Nem igazán fogtam fel a helyzet súlyosságát, viszont az életem megváltozott: állandóan fáradtnak éreztem magam, és a fokozott vérzékenység miatt a legkisebb sérüléseket is kerülnöm kellett. Nagy örömömre egy vizsgálat után azt mondta az orvos, hogy hat hónap alatt meggyógyulhatok. A hónapok azonban teltek, de az állapotom nem javult, és másfél év után is még bizonytalan volt a helyzetem. Elkezdtem imádkozni és tanulmányozni a Bibliát, abban reménykedve, hogy Isten ennek fejében megjutalmaz és meggyógyít, de az eredmény elmaradt. Rájöttem, hogy tévesen gondolkodtam, aztán a kétévnyi sikertelen kezelés után elhatároztam, hogy sorsomat teljesen az Úrra bízom. Így imádkoztam: Uram, ha Te is úgy akarod, akkor gyógyíts meg! Akkor kaptam választ, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Egyre nagyobb bizalommal imádkoztam tovább, és háromévnyi küzdelem után meggyógyultam. Igazi csoda volt. Hálát adtam Istennek, hisz megértettem, hogy Ő végig mellettem volt. Gyógyulásom lehetetlennek tűnt, de Isten bebizonyította, hogy Ő mindennél hatalmasabb. Megtanultam hálát adni mindenért, mivel tudom, hogy ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél (Lk 18:27). Bár még nem látod a megoldást, mégis bízz Istenben! Imádkozz és várj a válaszára!Baráti tisztelettel, Sașa NetoteaAMiCUS Kolozsvár