Augusztus 1.

Kedves barátom!Emlékszem, a tömbház bejáratánál üldögéltem, ahol egészen addig a napig laktunk. Bizonytalannak és ködösnek láttam a jövőmet, és féltem, ugyanis következett, hogy elköltözünk a városból. A volt és lesz keresztútjához érkeztem: teljesen ismeretlen jövő állt előttem. Új otthonunk felé utazva mellém szegődött a szomorúság, és mintha a kinti eső is azt sugallta volna nekem, 12 éves gyermeknek, hogy van okom aggódni. Ennek ellenére a nyári esőfelhők mögül végül kisütött a nap. Ezen utazásom alatt három dolog nyújtott nagy segítséget számomra: családom jelenléte, szavai, támogatása. Nem voltam egyedül. Azon az augusztusi estén nem egyedül utaztam az autóban, mivel a családom is velem volt. Néha valakinek a jelenléte képes megváltoztatni az ember lelkiállapotát, és reménységet önt a szívébe. Máskor viszont arra van szükség, hogy jelenléte a segítségnyújtásban nyilvánuljon meg. Remek érzés felhasználni azoknak a bölcsességét, akik velem tartanak! Sok esetben jól fogott az erősebbek támogatása, akik így ellensúlyozták a kudarcaimat és a tévelygéseimet! Ezen utazásom során értékes dolgot tanultam meg Istenről: nem számít, hogy milyen ködösnek tűnik a jövő, Megváltóm mellettem áll, kész tanácsolni és támogatni, szeretete, bölcsessége és hatalma velem van, ahogy megígérte: A vakokat oly úton vezetem, amelyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, amelyeket nem tudnak; előttük a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velük, és őket el nem hagyom (Ézs 42:16). Maga a Szeretet áll melletted, a Mindentudó és Mindenható Isten beszél hozzád és lép közbe az érdekedben! Baráti tisztelettel, Darius ȘchiopuAdventus Egyesület