Július 27.

Kedves barátom!Tavaly történt. Barátainkkal elhatároztuk, hogy nyári gyakorlatra utazunk külföldre. Sikeresen pályáztunk az Erasmus ösztöndíjra, de magunknak kellett kórházat keresünk, ahol dolgozhatunk, és záros határidőn belül be kellett mutatnunk a kiválasztott intézmény jóváhagyását. Ezért úgy döntöttünk, hogy idejében intézkedünk. Több tíz e-mailt küldtünk ki, és barátokat kerestünk meg telefonon, mégis csak rövid, száraz elutasításokat kaptunk – már felvettek másokat. Elkeseredtem. Tisztában voltam vele, hogy egyre kisebb az esélye, hogy elfogadják a jelölésünket. A határidő lejárta előtti napon azonban egy lisszaboni kórháztól pozitív visszajelzést kaptunk. Fellélegeztem. Lelkesen fogtam hozzá repülőjegyet és szállást keresni. Ekkor azonban újból elsötétült minden, mivel nem találtam megfelelő lakhatást. Csodálatos módon azonban épp egy héttel az indulás előtt ez is megoldódott. A helyszínen egy román család fogadott, akik a hosszú utazás után meleg étellel is megkínáltak; egy portugál család pedig bemutatta nekünk a várost és a hagyományos portugál ételeket. A kórházban dolgozó orvosok is szívesen megosztották velünk a tudásukat, sokat viccelődtünk és ettünk együtt. Visszatekintve megértettem, hogy az események imáimra kapott válaszként következtek be. Minden egyes elutasítás tulajdonképpen az Úr vezetési módszerének bizonyult. Rájöttem, hogy nem érdemes aggódnom és megoldásokat keresnem. Ha Istennek terve van, akkor azt semmi sem hiúsíthatja meg. Valahányszor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretném, mindig újraolvasom a következő szöveget: Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, amit elgondoltál (Jób 42:2). Baráti tisztelettel, Șovea EsteraAMiCUS Marosvásárhely