Július 24.

Kedves barátom!Rajtad is erőt vesz néha az aggodalom? Kételyekkel küzdesz, és nem tudod, hogyan találd meg az egyensúlyt és a biztonságot? Tudom, hogy a körülöttünk zajló események miatt néha eltévesztjük az irányt. Észrevettem, hogy gyakran tekintek félelemmel a napi problémákra és nehézségekre, mert nem látom a „fényt az alagút végén”. De Isten még a magány és bizonytalanság pillanataiban is arra emlékeztet, hogy szüntelenül jelen van az életemben. Íme, egy bátorító Ige: Az Isten útja tökéletes; az Úr beszéde tiszta; pajzsa ő mindenkinek, akik őbenne bíznak. Mert kicsoda volna Isten az Úron kívül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kívül? (2Sám 22:31-32). Ugye, milyen bátorító? Ebben az erkölcsi támpontok nélküli, folyton változó és bizonytalan világban csodálatos dolog tudni, hogy Istennél menedéket és oltalmat találunk. Szeretnélek emlékeztetni: függetlenül attól, hogy milyen kihívásokkal szembesülsz, a legnagyobb segítség áll rendelkezésedre – Isten, aki bármikor kész oltalmában részesíteni. Meghívlak ma, hogy nézz egy kicsit másképpen az aggodalmakra: Ne arról beszélj Istennek, hogy milyen nagyok a problémáid, hanem mondd el a problémáidnak, hogy milyen nagy Istened van! Tedd félre az aggodalmakat, és félelem nélkül indulj el Jézus felé, mert egyedül Ő méltó a bizalmunkra! Alig várja, hogy felkínálhassa számodra békéjét!Baráti tisztelettel, Estera PetreAMiCUS Brassó